2011. november 28., hétfő

A mainstream médiáról

Nagy igazságokat mond a hölgy...

"I want you to start watching the news and realizing it is entertainment, it is, its entertainment designed to sell shit."

http://www.ustream.tv/recorded/18744626

2011. november 26., szombat

STRICIK, BALERINÁK, BOKSZOLÓK – CREATED EQUAL

Van, hogy valami nagyon elcsépelt közhelynek tűnik, de valakinek mégis sikerül eredeti köntösbe bújtatnia. Nemrégiben amikor anyagot kerestem az SH Trendre, egy ilyen gyöngyszemre bukkantam. Mark Laita, amerikai fényképész napjaink heves politikai és társadalmi ellentétei közepette arra emlékeztetne minket, hogy azért mindannyian valahol egyek vagyunk. Igen-igen, ez így eléggé nyál, de ha megnézzük a képeket másképp fogunk vélekedni. A Created Equal című fotóalbumban különböző hátterű, etnikumú, vallású és foglalkozású emberek képei kerülnek egymás mellé, arra felhívva a nézőt, hogy a látszólagos ellentétben találja meg a lényegi párhuzamot. A cikkért klikk ide!








2011. május 13., péntek

Nem vagyok rá büszke, de szeretem

Aki (közelről) ismer tudja, hogy Lady Gagának néhány száma kifejezetten tetszik és azt is tudja, hogy tavaly Balaton Sound-on végigtomboltam David Guetta szettjét. Egyikre sem vagyok büszke, de hát ez van. Ugyanígy vagyok a következő dallal. Ja, és a klipben látható futurisztikus, nagyvárosi tájba egyszerűen szerelmes vagyok.

Szubjektív szigetes ajánló - avagy "Úristen! Richie Hawtin és a Deftones egy helyen!"

Na meg Gaslamp Killer. Bevallom soha nem voltam egy Sziget-fan, de az idén lesz miért kimenni. Persze leginkább azért mert "Blue star, shine your light. Down!"
Ezt a témát bővebben kifejtettem a Footeren.





2011. március 19., szombat

Szájensz fiksön

Nem annyira szeretem a science fiction-eket, a horrorokat és az egyéb valóságtól elrugaszkodott műfajokat. Ennek legegyszerűbb oka, hogy az előbbi untat, az utóbbitól meg félek, de ha értelmiségit játszom, akkor azt szoktam mondani, hogy van az élet elég összetett, drámai és gyakran félelmetes, nincs szükség agyevő zombikra, gyilkos űrlényekre és láncfűrészt lengető mutánsokra. Azonban mostanában ráakadtam néhány nagyon elmés alkotásra ezen műfajokban. Engedjétek, hogy megosszak veletek néhányat.


Az első egy valóság showról szól, amiben ugyan egyszer sem hangzik el, hogy: „ennyi!” viszont halálra kínozzák benne a játékosokat. A szívás csak az, hogy aki egyszer megnézi az adást belekerül a játékba. David Cronenberg Videodrome-ját 1983-ban mutatták be, amikor már ugyan bizonyos formáiban jelen volt a reality television, de a műfaj igazából a 90-es években robbant be és nyerte el mostani formáját. Így mondhatni, hogy eléggé előremutatóan vészjósló a szürrealista science fiction/horrorként emlegetett film, bár nem ijesztőbb, mint a VV4 (ha...ha...ha).


A szolgálólány meséjét „feminista science fiction” kategóriába szokták sorolni és ez nagyjából fedi is a valóságot. Margaret Atwood regénye, amely alapján a film készült erős politikai állásfoglalásról tesz bizonyságot. A regény és a film egyaránt néhol fájdalmasan (szó szerint) élesen kritizálja társadalmunk nőkhöz való hozzáállását és előrevetíti, hová vezethet, ha a konzervatív, keresztény „értékrend” eldurvult formája beépül a politikába. (Hmmm...)




Az Equilibrium érdekes, látványos, ámde cseppet sem eredeti sci-fi/akció film a Salt ügynök forgatókönyvírójától. Maga a történet innen-onnan összeollózott disztopikus látomás (1984, a fent említett Szolgálólány meséje), viszont soha nem láttam még ilyen igényes gyilkolászós jeleneteket. (Bár hozzáteszem, nem vagyok túl tájékozott gyilkolászásból.) Ha másért nem, hát ezért érdemes megnézni.